Harapás

Okai

A vadászgörény háziasított állat. Kitartó és következetes neveléssel legtöbbjük leszoktatható a harapásról. A harapásról való leszoktatáshoz szükséges ismernünk a harapás okait, melyek a következők lehetnek:

Érdeklődés - A fiatal vadászgörények, akárcsak a kisbabák, szájukon keresztül ismerkednek a világgal. Mindent megkóstolnak, megharapnak, szájukba vesznek.

Játék - A harapás leggyakoribb oka. A vadászgörény játékának része, hogy "áldozata" mellé lopózik, beleharap, majd hátratolat, vagy elszalad. Másik játéka, hogy belecsimpaszkodik játszótársába, és húzni kezdi. Mivel a vadászgörények bőre vastag és fájdalomküszöbük magas, így számukra ez nem olyan fájdalmas, mint ahogy azt az ember a csupasz kezén érzi. A vadászgörényt meg kell tanítani, hogy a gazdi kezével óvatosabban kell bánni, mint a fajtársakkal.

Fogváltás - A vadászgörény 8-12 hetes kora között vált fogat. Ilyenkor jellemző rá, hogy mindent megharapdál.

Éhség - Ha a vadászgörénynek nem adunk elég ennivalót, hajlamos mindenre ráharapni, ami a szeme elé kerül. Az éhes vadászgörény vadabbul játszik.

Rosszkedv - Ide tartozik, ha a vadászgörény nem mozoghat eleget (kicsi a ketrece, nem tölt elég időt ketrecen kívül), vagy egyéb okból nem megfelelők a tartási körülmények. Ide sorolandó a féltékenység is, amelyet egy új családtaggal (más állattal, akár új vadászgörénnyel) szemben érezhet.

Rossz bánásmód - Ha fizikailag bántalmazzuk a görényt, megpróbálja megvédeni magát. A bántalmazott vadászgörény nem csak gazdájával, hanem másokkal szemben is harapós lehet. Ha a bántalmazás rendszeres, sokáig tart, míg az állat újra megtanul "bízni az embereknek".

Betegség - Egyes betegségek megvadíthatják a vadászgörényt. Elsősorban azon betegségek okozhatnak ilyesmit, amik nagy fájdalommal, vagy a hormonháztartás felborulásával járnak.

Ivarosság - Az ivaros állat hormonjai nagy szerepet játszanak a viselkedésében. Egy ivaros hím aggresszívebb, mint egy ivartalanított. Nőstényeknél is megfigyelhetünk hasonló tüneteket tüzelés, vemhesség, de leggyakrabban szoptatási időszakban.

Vad vérvonal - Ha a vadászgörény valamelyik felmenője vadgörény, tőle örökölheti a vad hajlamot. Vad vért csak felügyelettel szabad a tenyészetbe bevonni, és gondosan szelektálni kell a leszármazottakat (csak a legszelídebbeket tovább tenyészteni). Elsősorban fél, vagy negyed vadvérrel rendelkező görényeknél figyelhetünk meg vadságra utaló hajlamot, későbbi leszármazottaknál nem. Ez nem jelenti, hogy az adott egyed nevelhetetlen, de sokkal több nehézségbe fogunk ütközni, mivel az ilyen vadászgörények félnek az embertől.

Szagok - Egyes szagok irritálhatják a görényt, aki emiatt megharaphatja a szag forrását.

Nevelés

Amennyiben a vadászgörény érdeklődés miatt, vagy játékból harap, nem lesz gond a leszoktatással. A többi esetben is érhetünk el sikereket, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a harapást kiváltó tényezőt, és azt is orvosolni. Gondolkozzunk görényfejjel, amikor az okokat találgatjuk. A harapásnak mindig megvan az oka, még akkor is, ha nem nyilvánvaló!

A nevelés alapja a büntetés / jutalom módszer. Amennyiben lehetséges, próbáljuk elkerülni a komolyabb büntetéshez vezető helyzet kialakulását, kerüljük azokat a szituációkat, melyekben a vadászgörény súlyosabb sérülést okozhatna nekünk. A legjobb, ha a harapást eleinte szándékosan idézzük elő, azaz határozottan a görény orra alá dugjuk kezünket (öklünket), és megvárjuk, míg ráharap. Ekkor sokkal jobban föl vagyunk készülve a harapással járó fájdalomra, valamint készen állunk a büntetésre is. Sokkal egyszerűbb ekkor nevelni, mint amikor váratlanul ráharap a kezünkre, és hirtelen azt sem tudjuk, mit tegyünk. Büntetni csak közvetlenül a harapás után szabad. Ha egy percen belül nem tudunk büntetni, már nem érdemes megtenni, mivel a vadászgörény nem fogja összekapcsolni a harapással.

A büntetés módszere általában a pofon, vagy orrpöckölés, valamint a tiltószó (pl.: "Nem!"), melyet a fizikai büntetéssel egyidőben adunk. Az orrpöcköléssel vigyázni kell, mert komolyan károsíthatja a vadászgörény szaglóérzékét. Egy idő után maga a tiltószó is elég lesz ahhoz, hogy a görény tudja, rosszat csinált.

Ajánlott időnként megjutalmazni kedvencünket, hogy kezünkhöz kellemes emlékeket is társítson. Tegyük ezt meg a büntetés után is, hogy ne kapcsolja össze a kezünket a büntetéssel - simogassuk meg lehetőség szerint ilyenkor. Megpróbálhatjuk kézből is etetni, eleinte nagyobb húsdarabokkal.

Környezetváltozás hatására a vadászgörény idegessé válik. Tegyük minél stresszmentesebbé ezt a változást. Amikor vadászgörény érkezik hozzánk, már kész otthon várja! Pár napig ne zavarjuk, ne nyúlkáljunk felé, ne akarjuk kézbe venni, megsimogatni, hagyjuk, hogy felfedezze, és megszokja új környezetét. A harapásról való leszoktatással ráérünk.

A fiatal vadászgörényeket könnyű leszoktatni a harapásról, mivel nem tudnak nagyot harapni, bár fogaik élesebbek, mint egy felnőtt görénynek. A kezdeti sikerek után is előfordulhat, hogy vadászgörényünk újra harapóssá válik. Úgy tűnik, a görényeknél is létezik kamaszkor, amikor úgy viselkednek, mintha mindent elfelejtettek volna, amit korábban tanultak. Ez akár hónapokon át is tarthat. Legyünk következetesek, türelmesek és kitartóak, előbb-utóbb le fog szokni kedvencünk a harapásról.

Idősebb görények szelídítésénél a kamaszkorral már nem kell számolni, ugyanakkor az ő állkapcsuk erősebb, jóval nagyobbat tudnak harapni, mint a kölykök. A felnőtt, harapós görényt csak tapasztalt görénygazdáknak ajánljuk. Ha valaki mégis szeretne ilyet befogadni, szelíddé tenni, javaslom, hogy kérje egy tapasztalt görénytartó segítségét. Gyakori mostanában, hogy a harapós görényeket pár hétig tapasztalt görénytartók szocializálják új otthonukba kerülésük előtt. Egy felnőtt görény, ha csak neveletlenség miatt harap, akár két hét alatt szelídebbé válhat, de a komolyabb bizalom ez esetben is hosszú hónapok alatt alakul ki.